Kedves Szeretteim! Jubilálok, ezért, és mivel nagy öröm ért, arra adtam a fejem, hogy színt vallok és elmondom nektek a teljes igazságot az előző egy hónapról.

Talán vannak páran közöttetek, akik olvastak a Göthös Nyenyőről, és találkoztak a ténnyel, hogy beteg voltam kissé az előző hét folyamán. Nos, nem meséltem el nektek mindent ezzel kapcsolatban. Bevallom, anyu miatt. De tényleg. A belga szobatársammal azon nevetgéltünk a megérkezése napján, hogy a környékről és elsősorban a koleszról tutira nem fogunk fényképeket készíteni, mert ha a szüleink meglátják, elájulnak. Ebből kifolyólag igyekeztem finoman adagolni a dolgokat a hozzám közel álló otthoniaknak. Nem beszéltem például arról, hogy a szobánk plafonján mekkora lyuk van és ilyenek. Azt se vertem nagydobra, hogy igaziból mitől lettem beteg.

Azt megemlítettem, hogy október közepéig itt nem kapcsolják be a fűtést, ami elég kellemetlen és különben is megérkezett a hideg, stb. Nem mellesleg azért azt is tudni kell, hogy itt a fűtéssel együtt érkezik meg a meleg víz is. Tényleg. Правда. Tehát a betegségem kialakulásának hátterében álló valós indok az, hogy három héten keresztül minden nap jéghideg vízben fürödtem esténként és az elfeküdt hajamat is abban mostam meg reggelente. Talán nem olyan meglepő ezek után, hogy lenáthásodtam, ha az volt egyáltalán, ugyanis érzés szintjén olyannak éltem meg, mintha a mellkasomból egy tőr állt volna ki, ami pont a kis szívem felett hatolt be a szövetek közé. Nem vagyok én orvos, vagy ilyesmi, nekem ez nátha a la общежитие, kollégium. Az első mondatban említett nagy öröm pedig nyilván a megérkezett meleg, sőt forró vízre vonatkozik.

Jah, és a mosógép is elromlott, tehát kézzel mosunk a szinten.

Akinek van kedve, szurkolhat nekem, imádkozhat értem, mert csütörtökön dogát írok nyelvtanból, illetőleg orbitálisan nehezen megy jelenleg a szavak megjegyzése. Köszi!

Mára csak ennyi, sokkolódjatok.